Egy nõ életében különleges periódus amikor gyermeket vár, különösen amikor elõször. Olyan dolgoknak áll elõtte amit még sohasem csinált, sohasem élt át. Az ismeretlennel való szembenézés még a legbátrabbakban is bizonytalanságot kelt. Az elbizonytalanodás különösen jellemzõ érzés a szülõvé válás folyamata sorá, ám a mértéke nagy különbségeket mutat, a természetestõl a problémáson át a patológiásig.

A félelem a szüléstõl és az azt követõ idõszaktól minden várandós nõnél jelentkezik. Lehet fizikai és pszichés témájú, attól függõen hogy milyen beállítottságú a leendõ anya. A legtöbben tartanak testi problémáktól, mint például a terhesség alatti, de leginkább a szülés alatti komplikációktól. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy fogja-e a teste bírni a megpróbáltatást és hogy fogja-e a lelke bírni a fájdalmat. Ezek az évezredes kérdések még a mai nagy biztonságot nyújtó egészségügyi ellátás mellett sem csitulnak, még akkor sem, ha ma már nagyon ritka a szülõágyi elhalálozás.

Várandósság, szülés

Ami igen eltérõ a várandós anyák közt, az a félelemmel való megküzdés módja. Egy acceptáló, pragmatikus hozzáállással a szülés kihívásnak is tekinthetõ. Egy ”lássuk, mire vagyok, képes; mit mutat nekem ez a dolog magamról; mit hoz ki belõlem az egész?” hozzáállással egész más lendülettel vághat egy nõ a folyamatnak, mint ha átadja magát a félelemnek, szorongásnak. Ilyenkor ördögi körbe kerülve egyre jobban beleakad a félelem hálójába és minél jobban el akarja kerülni a témát, annál jobban a fogja lesz.

Alapjában véve nyitottságról vagy zártságról beszélhetünk, amit a személyiségünk alapjaiban rejlõ biztonságérzés erõsen meghatároz. Ez a biztonságérzés leginkább a kora gyermekkori neveltetésünk kapcsán erõsödik meg bennünk vagy halványul el általában, többek között, annak megfelelõen hogy mennyire voltunk egy hullámhosszon gondozónkkal illetve mennyire kímélt meg minket az élet különbözõ traumáktól.

Egy erõs alapvetõ biztonságérzéssel a zsebben lassan, fokozatosan felkészül a leendõ anya a szülésre. Felvértezi magát különbözõ technikákkal, ismeretekkel, vagy egyszerüen teret ad az ismeretlennek, ”úgyis úgy lesz ahogy lennie kell, de én megteszem a tõlem telhetõ legtöbbet” alapon.

A félelem a szüléstõl lehet erõsebb mint egy átlagos félelem az ismeretlentõl. Ezt érdemes szakemberrel felmérni, mert magának nehéz lehet megítélni az embernek. Amikor a várandós anya azt fontolgatja hogy hogyan tudná elkerülni a szülést, tervezett császármetszéssel, akkor a félelem valószínüleg erõsebb az átlagosnál. Ha a császármetszés negatív hatásainak tudása ellenére is fennmarad a vágy a szülés elkerülésere, akkor a félelem erõs, ami csak akkor erõsebb, ha a gyermekvállalást fontolgató nõ inkább lemond a terhességrõl csak ne kelljen a szülés közelébe se kerülnie.

Ha idejében elkezd az ilyen problémákkal küzdõ nõ dolgozni saját magán, sokra tud jutni a témában. Ha ”örökölt félelemrõl” van szó, például anyától, nagymamától hallott rémtörténetek terhelik a tudatunkat vagy épp saját nehéz születésünk lenyomata hat ránk, viszonylag hamar le lehet választani magunkat a problémás hozzáállásról. Ha tudott vagy nem tudott saját bensõ bizonytalanságunk terheli a szüléssel kapcsolatos viszonyunkat, több idõbe telhet, míg változás áll elõ. Mégis magunk és az érkezõ új élet miatt különösen értékes ha dolgozunk magunkon és eltávolítjuk az utunkon levõ akadályokat.

A szülés, különösen az elsõ, meghatározó élmény, melyhez vissza-vissza tér az anya, és nem mindegy hogy milyen érzésekkel. A szülés kimenete sokmindentõl függ, és egyáltalán nemcsak az anya felkészültségétõl, hozzáállásától. Sorsszerû események beleszólhatnak a még legfelkészültebbek szülésfolyamatába is. Sokat számít azonban hogy a leendõ anya mennyit visz bele, természetesen nem akaratlagosan, saját problémáiból a szülésbe szemben azzal az esettel, amikor félre tudja tenni saját “fontosságát”, öntudatlan “drámáit”, problémáit, komplexusait és a gyermek lehetõ legkönnyebb megérkezéséért mindent megtéve vág neki a próbatételnek. Ha nem úgy sikerült a szülés, ahogy szerettük volna, vagy egyenesen traumatikus volt, szakemberhez kell fordulni, mert akármennyire el szeretnénk felejteni, kísérteni , nyomasztani, gyötörni fog, ilyen vagy olyan módon. Személyre szabott feldolgozással azonban lassan be lehet integrálni a történteket a rendszerünkbe, mert néha hoz az élet olyan dolgokat amikkel szemben az egyetlen jó hozzáállás az acceptálás, elfogadás. Ha viszont jól sikerült a szülés, az rengeteg energiát ad késõbb, a visszaemlékezés során, hiszen a siker érzése sok örömet, önbizalmat ad, és erre nagy szükség van az anyává válás folyamatában.